(detail)
A rántotta tökéletes sárga íve elegánsan helyezkedett el a tányéron. Levente ráérősen nyúlt az evőeszközökhöz, mint aki nem olyan farkaséhes, mint ahogy a bisztróba lépés előtt vallotta. Mozdulatai gyakorlott étteremlátogatóról árulkodtak. A rántottához felszolgált salátát csak az után emelte a szájához, miután biztonságosan elhelyezte a salátaleveleket a villán, hogy le ne potyogjanak a száj felé vezető úton. Ráérős rágás és nyelés után ez a száj a tanácsomat kérte: mondd, kérlek, mitévő legyek a kisebbik lányommal? Ha elutazom tanítani, bulit rendez a lakásunkban és annyira rendetlen, hogy még a hátramaradt üres üvegeket sem szedi össze? Elképzeltem Levente lakását, amint az élre vasalt nadrágok sorakoznak a gardróbban. Reggel ébredés után megiszik egy csésze fekete teát, de a második szedésből, mert az az igazán finom, az első szedés az pórnépnek való, és állótükör előtt ölti magára kifogástalan fehér ingét, nyakkendőjét a nyakkendőtűvel, aztán az öltönyt. Nem tudom, milyen lehet a lánya, lehet, hogy egyszerűen csak lázad, bár huszonhat évesen már kicsit késő. Mégis nagyobb rokonszenvet éreztem a csajjal, mint Leventével, aki első randevúnkon már a lánya nevelési tanácsairól érdeklődött, és ez a mi képzeletbeli közös jövőnkre nézve nem volt túl előnyös. Tördezett körmeimre esett a tekintetem és úgy döntöttem az abrosz alá rejtem őket. A délelőtti napfény elöntötte a bisztrót, a mellettünk lévő asztalnál épp franciául rendelt valaki magának a menüből. Hunyorogtam, mint akit az elmúlt négy évben pincébe zárva tartottak. A férfi, akire nem szabad gondolnom azt mondta egy találkozásunkkor, hogy olyan a francia nyelv, mintha folyton szenvednének. Nagyon régen hallottam francia szavakat. Kockás abroszt is régen láttam, és elszoktam attól is, hogyan kell viselkedni egy étteremben. András apró falatokra vágta a rántottát, és lassanként elfogyasztotta. Én már rég megittam a kávémat és tudtam: teljesen fölöslegesen aggódtam a találkozás miatt. Egyszerűen csak nem emlékszem a társas érintkezések szabályaira, de el tudok lazulni, ha már megérkeztem a helyszínre. Nem tudom mi a megoldás a lányoddal, válaszoltam. Ha elköltözik albérletbe, nem folytathatná a tanulmányait, mert dolgoznia kellene. Nincs gyakorlatom abban, hogyan kell rendszeretetre nevelni egy huszonéves embert. Udvariasan mosolyogtunk. Átadtam neki egy könyvet, mire kifejezte örömét, hogy újra találkozhatunk. Mint egy igazi német, gondoltam, pedig csak egy némettanár volt.
Az utca kövére ráfagyott a hó, és ahol nem takarították el, ott csúszós jégpályává alakult. Nem láttam az arcát a szembesütő fénytől, de igyekeztem én is mosolyogni. Tudtam, hogy cigarettaszagú vagyok, és nincs elég méltóságom, ahogy egy barátnőm fogalmazná. Túlteng bennem az önkontroll, számkivetettnek érzem magam és ezáltal számkivetetté teszem magam. Betértem egy könyvesboltba és végignéztem a címlapokat. Sok sok kiadvány, amiről mégcsak nem is hallottam, akár kómában is fekhettem volna az elmúlt években.