a csupasz valóság ásít
porlepte ablakon át
közönnyel elhasal a tudat
a szomszéd néni hazacammog
a szatyraival
kutyát sétáltat egy másik
a csupasz valóság sebhely
ikertornyai a vágynak
ami csalóka játékot űz
és az elme szétszakad benne
rendje lesz a csendnek
dalja az elhitt mámornak
a csupasz valóság szürke
nincs benne hollywoodi öröm
szarkafos emeli légbe
örvényként a szavakat
mik elhagyják torkom
a csupasz valóság
beszáradt lekváron
köröző légy, smirgli,
amivel lecsíszolhatom ajtóm
körül a falat ahol látomásokban
jelensz meg aztán tűnsz el,
a valóság tavaszonként
kihajtó molylepke
kamrám polcai között
a csupasz valóság
kondít fejbe aztán el
tűnsz, remélem
végleg egy beteg elméből
kiszakadó lidérc,
asztal körül morzsa
a csupasz valóság
magány, kábelekbe
bogozódott tervek
apró betűkkel
telerótt füzetek
rózsafűzér, mi évszakonként kihajt
és levelet bont.