egy férfira emlékszem, aki úszni tanított a medencében
mutatta, hogyan emeljük a kart, veszünk levegőt,
kicsi volt rá az úszószemüvegem, és a fotó,
amit később Athénból csatolt, napsugarakat mutatott,
amik körberajzolták rövidre nyírt hajam
ma körbejártam a medencét: úszni ma sem tudok,
Athénban nem jártam, hallgattalak, amint első pánikrohamodról
beszélsz és próbáltam elfelejteni, hogy eltemettem magam élve
egy városban, ahol van medence, gát, leomló víztömeg,
pingpong asztal, néztem a férfiakat magam körül focilabdát kergetve
meséltem neked a teniszbajnokról, akivel inkább nem járok teniszezni
és arról, hogy megöregedett az elefánt az állatkertben,
mióta nem bírok feledni egy férfit, nem azt, aki Athénba repült,
sem azt, akivel nem teniszezek, hanem azt, akivel évről évre álmodok
álmomban ölébe veszi kezem és bocsánatot kér