Nem tudsz figyelni senkire,
Önmagadon kívül,
Nem fér el benned a részvét,
Empátia, Ítélkezel gyakran,
Mint egy kegyetlen, gonosz Isten.
Ünneprontó vagy, mikor rákiálltasz
Nyolc éves fiadra, látod kisfiam,
Erről szólt a titkolózás,
Nagytatáék neked szerveztek
Születésnapi meglepetésbulit.
A gyermek arcáról lehervad a mosoly,
A szülinapi partit szervező
idős nagyszülők arcán is átvonul egy felhő.
A lufik elpattannak, ezen gyermeki módon
Felbosszankodsz, de gondosan, színek
Szerint rendezed őket madzagjuktól fogva
Az étterem fogasán, a torta máza megreped,
Amikor gyertyát készülsz beleszúrni,
Jaj nehogy, csodás ez az epermázas
csokitorta, szép legyen a fényképen,
ezért lemondasz róla, a nyolcast
Neki támasztjuk a tortadísznek.
A gyerekek elfújják, de az idősebbik,
Megérzi a helyzet feszültségét,
Hiába énekeljük neki a boldog születésnapot,
Pohárnak támasztott okostelefonról
Segítünk be a fals énekhangba.
Miniszoknyában, térdig erő csizmában,
Fel alá nyargalsz az asztal körül,
Számodra nincs önfeledt
Pillanat, izgága vagy, nonstop öltöztetsz,
Etetsz, dorgálsz, szervezkedsz,
A fennmaradó időben mindent
Lefényképzel és videóra veszel.
Egy ötórás együttlét ettől
Bizarrá válik, senki sem beszélget
Senkivel, nincs közös téma,
Csak a gyerekek rekcumozása,
A halleveshez feltálalt erős pista,
A torta nem túl édes, nagyon finom,
Tedd le kisfiam a mikroszkópot,
Majd otthon nézünk alatta bogárszárnyat.
Nagytata felbosszankodik, hogy miért
a kezében viszi Ani mama az autóhoz, a megmaradt,
dobozba csomagolt perecet, és miért
nem szeleteltettük fel a tortát a konyhán, ahogy
már megbeszélte a pincérlánnyal. Van aki vékony,
van aki vastagabb szelet tortát kér,
a tortavágó kést a kezembe nyomják,
neked van a legjobb kézügyességed.
Otthon a sírás fojtogat, vasalni kezdek,
Lelkem üres, mint egy bél nélküli
Karéj kenyér. Mint akiből a saját családja,
Minden eseménykor kimajszolja a lényeget.